Minél többet kérsz, annál többet kapsz. Kérj mások számára is! Ne félj, nem kell takarékoskodnom vele, akkor vagyok boldog ha reátok pazarolhatom!" (Az Úr Jézus szavai, in: Szeretetláng Lelki Napló 27.o.)

este mulatságba készülünk. Ma egész délelőtt főztem, sütöttem, most egy kicsit le fogok pihenni. Nem hiszem, hogy nagy bulit csapnék, én ezt inkább szűk baráti körben tudom elképzelni. Milyen nagyon rég is volt, hogy egy igazán jót buliztam. Nem érzem, hogy öregednék, -sok ember lelke fiatal marad, és nem éri utol a testi öregedést, -mégis látszik, hogy elmúltak azok a régi szép idők. Végülis nem maradtam le semmiről, az az 5 év Kolozsváron igazi tombolás volt. Azt hiszem, akkor nem 5, hanem 15 évet éltem. Persze sosem léptem át bizonyos határokat, az erkölcs és tartás mindig megvolt bennem, de legalább annyi élmény és olyan szabadság volt az enyém, mint azóta sosem.

azon gondolkodom, hogy lelkigyakorlatot fogok tartani, vezetni a nagyböjti időben.Most már kezd valósággá válni.

Tudom, hogy van igény a mélyebb lelki dolgokra, az igazán megélt szent időkre, a lelki utakra, amelyek közelebb visznek Istenhez. Ebben a legtöbbet egy lelkigyakorlat nyújthat. Sokat kell gondolkodnom rajta, készülnöm rá, és remélem, áldásos lesz, hiszen úgy tervezem, hogy minden adventben és böjtben tartani fogok. Most 5 hetes lesz, adventben 4, kíváncsi vagyok, hányan jelentkeznek majd.

Uram! Szeretnélek szeretni, de mindig kudarcot vallok, amikor önmagamat kellene kézben tartanom. Mit tegyek?

A HANG válasza:

"Drága Gyermekem! Amit te kudarcnak élsz meg, az valójában semmi más, mint anyagba ágyazott korlátaid tudomásul vétele. Ne azon rágódj, hogy milyen vagy, hanem annak örülj, hogy az Enyém vagy! Lelki, szellemi energiáidat jobban arra kellene irányítanod, hogy másoknak okozz örömöt szolgálataiddal. Ez nemcsak azt eredményezné, hogy magadat jobban át tudod lépni, hanem azt is, hogy egyéni problémáid sokkal jobban megoldódnának, mint ahogy az közvetlen küzdelem árán lehetséges.
Adnivalója mindig mindenkinek van, ha Hozzám tartozik. Sokszor nem kell egyéb, mint az, hogy adj valamit idődből annak, aki ezt igényli. Sok magányos ember élete felett feloszlanának a gondfelhők, ha lennének olyanok, akik néha rájuk nyitják az ajtót. Sok szívben felragyogna a fény, ha lenne valaki, aki rájuk tud mosolyogni, s tud hallgatni, hogy ők beszélhessenek.
Drága Gyermek! Hidd el, nem kell sok ahhoz, hogy valaki az Én jelenlétemet megéreztesse másokkal. Te tele vagy jó szándékkal, és van ahhoz képességed, hogy bele tudd élni magadat mások problémáiba. Ez olyan képesség, amely az Én szívemben hordja gyökerét. Tőlem kap erőt, meleget, pozitív látást.
Vannak olyan kellemes kellemetlenségek, amelyeket te kísértéseknek nevezel. És vannak olyan kellemetlen kellemességek, amelyeket Én mások szolgálatában végzett áldozatvállalásnak nevezek. Aki erre teszi a hangsúlyt, az feltétlenül megtapasztalja e kijelentésemet: 'Aki elveszíti életét, megnyeri azt!'(Lk 9;24).
Most nem mondok többet. Nagyon szeretlek, úgy, ahogy vagy! A másokért élés az útja annak, hogy nyomorúságaid leoldódjanak rólad. Megáldalak SZERETETEM MELEGÉVEL!"

Forrás http://web-hang.hu/

Ezt most idemásoltam, mert úgy érzem, nekem is szól.

valami szép és jóról írni, de ma elég rossz napom volt. Nyomaszt már ez a szürke tél, az egyhangúság, hiányzik a meleg, a fény. De arra itt nálunk elég sokat kell várni. A fiam miatt is aggódtam, fájt a feje tegnap óta, s én ilyenkor mindig a legrosszabbra gondolok. A túlzott aggodalmaskodás mindig tönkreteszi a lelket, hiábavaló félelmekkel rövidíti az időt. Kicsinyhitű vagyok, mondja Jézus, és tudom ezt jól.

Nekifogtam a Katedrális című óriáskönyvnek, már felén túl vagyok, elég érdekes és olvasmányos. Utána meg fogom nézni a filmet is. És ha minden igaz, holnapra megérkezik a kenyérsütőgépem, hurrá. Majd beszámolok, milyen.
Amúgy tegnap olyan csodakenyeret sütöttem a lerben, hogy én is meglepődtem. Tönköly és rozslisztből, fokhagymával és magokkal megbolondítva, príma lett. Most éppen a lányom zongorázik, ügyeske.

gyakorlása ütközik egy vallásos előírással, akkor mindig a szeretet javára kell dönteni. Erről beszéltem az imahét záró alkalmán. És arról, hogy vallásos megosztottságunk oka, hogy egyesek Róma, mások Wittenberg, vagy Genf meg Déva felé tekintenek, onnan merítenek, emberi rendelkezések, hagyományok alapján. Drága kincs ez a hagyomány, de a közeledés, netán az egység csak akkor születik meg, ha mindnyájan a Golgotára tekintünk, a megváltó Jézusra.

Ezt valósítja meg a Taizéi és a Fokoláré mozgalom. Ezt az igazi mély, békés együttimádkozást. Igen, ők hitelesek.

kevés időm van írni, imahéten veszünk részt, minden magyar keresztény gyülekezetbe ellátogatunk a héten, az egységért könyörögni Istenhez. Persze valószínű nem sok változik majd, hiszen mindenki be van csontosodva a maga egyháza és szertartásai közé, sokan jól is érzik magukat és nem éreznek szükséget a változásra. Bennem megvan a szomorúság a szétszakadozottság miatt, a keresztény egyház megosztottsága miatt, és tudom, hogy mindkét fél múltbeli hibái miatt történt a szétválás. És nemcsak a szétválás a baj, hanem a több évszázados egymásra mutogatás, egymás lenézése, hibáztatása, néha a gyűlölet vagy közömbösség.

de jó ez a hét, amikor színből vagy szívből közeledünk egymáshoz, meglátva a másik felekezetűben az Isten gyermekét, Krisztusban testvért.  Az egyszerű hívek nagyon szeretik ezt a hetet, lelkesen vesznek részt minden este a templomi alkalmakon, és igen, bennük meg is valósul a szeretet egyesítő lelke, közössége. Jézus és a menny lakói örvendenek ilyenkor.

az egyik egyedül, a szokott helyemen, a szobában, a másik egy kis közösségben, szentignáci szellemiségben. Nagyon szeretem a szentignáci lelkiséget, tavaly ilyenkor voltam egy csendes lelkigyakorlaton, 4 napos. Egyik legnagyobb lelki élményem volt. A reggeli közös napköszöntő ima, amely t.k. egyfajta torna is volt, a teljes csend, a napi többszöri egyéni imaalkalom, a lelki beszélgetés a vezetővel, egy jezsuita pappal, a több órás szemlélődés a természetben, az esti mise, utána a vezetett examen, vagyis a szerető figyelmesség imája, amely áttekintette a napot, szóval minden, annyira feltöltött, felemelt, átmosott, olyan lelki megtapasztalások, hitélmények, látomások, égi üzeneteket tapasztaltam, hogy elmondani sem tudnám. Igen, ezt szeretném legalább évente megélni. Sajnos az idén nem lesz télen, csak valamikor nyáron lelkigyakorlat, nagyon szeretnék elmenni. Ez az, ami többek közt hiányzik a mi u.n megújult, de ugyanakkor kiürült és elszegényedett vallásunkból.

Ma pedig egy kis meditációt tartottunk, szemléltük a nyitott tenyerünket és elmélkedtünk. Rövid volt, de jó volt, újra feltörtek vágyak, amelyek ott lappanganak, és megszólítanak. A gyermekről, aki jönne, ha én nem félnék.

Kinn szépen havazik, és minden hópehely egyedi szerkezetű, megismételhetetlen szépség, majd elmúlik nyomtalanul.

Mint az élet . Bár az nem nyomtalanul.

 tegyünk jót mindenkivel, főképen pedig hitfeleinkkel.''

Ez volt a mai gyűlésünk igéje. Amíg időnk van.... Olyan hamar kifolyik az idő a kezünkből. Számomra leginkább az ünnepek gyors váltakozása jelzi az idő múlását. Állítólag a Föld is gyorsabban forog, mint régebb. Nekem úgy tűnik, mintha repülne. Tegyünk jót mindenkivel. Amíg lehet, amíg az én időm, vagy az ő ideje tart.

Nem hiába a mulasztás bűne pont olyan súlyos, mint az elkövetett vétek. Engem is sokszor szorongat az elmulasztott alkalmak, idők, lehetőségek sora.

És könnyebb jót tenni a mieinkkel, a szeretteinkkel, mint másokkal. Idegenekkel, ellenszenvesekkel. És mégis, ez utóbbi az értékesebb. A nagyobb vállalás.