valami szép és jóról írni, de ma elég rossz napom volt. Nyomaszt már ez a szürke tél, az egyhangúság, hiányzik a meleg, a fény. De arra itt nálunk elég sokat kell várni. A fiam miatt is aggódtam, fájt a feje tegnap óta, s én ilyenkor mindig a legrosszabbra gondolok. A túlzott aggodalmaskodás mindig tönkreteszi a lelket, hiábavaló félelmekkel rövidíti az időt. Kicsinyhitű vagyok, mondja Jézus, és tudom ezt jól.

Nekifogtam a Katedrális című óriáskönyvnek, már felén túl vagyok, elég érdekes és olvasmányos. Utána meg fogom nézni a filmet is. És ha minden igaz, holnapra megérkezik a kenyérsütőgépem, hurrá. Majd beszámolok, milyen.
Amúgy tegnap olyan csodakenyeret sütöttem a lerben, hogy én is meglepődtem. Tönköly és rozslisztből, fokhagymával és magokkal megbolondítva, príma lett. Most éppen a lányom zongorázik, ügyeske.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.