Most várom
2013.01.11. 20:43
haza Sz.t, hosszú, nehéz úton jön haza. Talán a tegnapi nap utóhatása, talán a naplementéig tartott böjt miatt, de estére valami ólmos fáradtság vett erőt rajtam, majdnem elaludtam. Az energiaszintem főleg télen elég alacsony, de valószínű ez az örömre való gyenge hajlammal van összefüggésben. Pedig sok okom van az örömre, mégsem élem meg tiszta szívből a jó pillanatokat. Valaki ki kellene seperje belőlem ezt a megnevezhetetlen, lelket lenyomó, megkötöző ''valamit''. Persze könnyű azt mondani, hogy ilyennek születtem, ilyen hajlamaim vannak, gyermekkori traumákra, hatásokra fogni mindent. Nem hátrafele, hanem előre halad az élet, és azt kellene hagyni befolyásolni minket, amerre tartunk. Na, jól belebpnyolódtam, de jó, ha megfogalmazom az érzéseimet itt, ha már másnak nem mondhatom el.
Néha hiányzik egy barát. Egy igazi, akivel őszinte lehetnék. De ez is rajtam múlik.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.