a március. Végre, végre. Bár itt nálunk nem érződik igazán a tavasz közeledte, mégis jó érzések vannak bennem. Az utóbbi két nap olyan jól, szépen telt. Sokmindent elvégeztem, sütöttem, új recepteket próbáltam, és nem fáradtam bele szokás szerint a mindennapokba. Több béke volt bennem, több türelem talán. Jó olvasmányélményeim vannak, nemrég fejeztem be Elisabeth Lukas A szenvedésnek is van értelme c. könyvét, a logopédiás szemléletről, és tetszett, hogy teljesen más szemszögből nézi az ember lelki problémáit és a kiutat, mint a hagyományos pszichológia. A logoterápia legalább foglalkozik a spirituális énünkkel, nem mint a legtöbb pszichológiai irányzat, a maga materializmusával és determinizmusával.

Aztán most Jálics Ferenc Szemlélődő lelkigyakorlatok könyvét olvasom, amely szintén megfogott, gondolataival, módszereivel. Jó lenne egyszer egy ilyen lelkigyakorlaton is részt venni, és őt megismerni.

A fiam tegnap nagyon lelkesen mesélte élményeit a kat. vallás órán meditációs imát tartottak, és ő közben érdekes képeket látott és hallotta Jézus hangját. Olyan aranyosan mesélte a maga 7 évével. És mondogatja mostanában, hogy pap akar lenni. Meg szakács. Mondom, lehesz egyszerre kettő is. A jó Isten segítse.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.